Eger belvárosának és a környező falvaknak a házai jellemzően a XIX. század végén és a XX. század első felében épültek, vályog- vagy téglafalakkal, meredek fahéjszerkezetű tetővel. Ezeknél az épületeknél a legfontosabb szempont a teherbírás: a régi szarufák és a falazat nem minden esetben bírja el a nehéz betoncserép súlyát. Ilyenkor vagy szerkezetmegerősítést végzünk, vagy könnyebb égetett agyagcserepet, illetve lemezfedést javaslunk.
A második szempont a látvány és az anyaghűség. A hagyományos hódfarkú cserép pikkelyes ritmusa és a természetes terrakotta szín az, ami az egri utcaképet meghatározza – egy modern, sötét profilos cserép ezen a környezeten idegenül hat, és a településképi előírásokba is ütközhet. Ahol lehet, javasoljuk az eredeti fedési mód visszaépítését, akár az ép régi cserepek részleges újrafelhasználásával.
A harmadik kérdés a páratechnika. A régi tetők „szellősen" működtek: a fedés alatt nem volt fólia, a nedvesség szabadon távozott. Amint korszerű alátétfóliát és szigetelést építünk be, teljesen új fizikai rendszert hozunk létre. Ha ezt rosszul oldják meg, a szarufák néhány év alatt bepenészednek. Ezért nálunk minden felújítás része a folyamatos párazáró réteg, a szellőző légrés és a megfelelő eresz-, illetve gerincszellőzés kialakítása.
Végül a részletek: a kéményszegély, a vápa, a hófogó és a csatorna. A régi egri házak gyakran több, egymáshoz közeli kéménnyel épültek, és éppen ezek a pontok áznak be leggyakrabban. Ezeknél fém szegélyt és megfelelő fóliabekötést készítünk, a homlokzat karakteréhez illő anyagból.
